1
A jagt4b.ingyenweb.hu honlapon Csapó Sándor (1972-4/B) az ide másolt idézetben fejtette ki Tóth István tanár úr könyvéhez kapcsolódó gondolatait:
"Felemás érzésekkel lapozgatom Tóth tanár úr könyvét. Páratlanul érdekes, alapos és olvasmányos mű, melynek becsülendő, már a címben is egyértelműsített alkotói szándéka nem a magyar technika történet JAGT-os vonatkozásainak feltárása volt. Másfelől: az is teljességgel elfogadható, hogy a Tanár úr – ha másért nem is, de humán beállítottsága okán – az iskola életének nem ezen vonatkozásait tartotta említésre méltónak. Mindezt azért bocsátottam előre, hogy teljesen világossá tegyem azt, hogy eme felemás érzések nem a szerzőnek, de nem is a műnek szólnak. Akkor miért is felemásak az érzéseim ? Talán mert elfogult vagyok ?! Elfogult vagyok saját mesterségem, hivatásom okán ?! Lehet… De mégis: hogy lehet az, hogy Mohácsi Regős Ferenc és képzőművészeti szakköröseinek rajzai, a színjátszó köri események, a hajdani Istvántelki Clarisseum tablóján „beikszelt” kedves emlékű Nusi néni, na meg a tanári kar derekas kiállása a teljhatalmú „nagyfőnökség”-gel szemben mind-mind helyet kapott ezen oldalakon akkor, mikor egyetlen egy hajdani JAGT-os által tervezett, kivitelezett, publikált, dokumentált, stb. műszaki alkotás sincs megemlítve. Mert ugye biztosan lenne ilyen is… Na és mi ha pl. Orszáczky „Jackie” Miklós vagy Móricz Mihály nevét halljuk, akkor egyből rávágjuk, hogy iskolatársunk volt. Vagy: a kereskedelmi televíziók stáblistáit látva egyből megjegyezzük, hogy a producer is JAGT-os volt ám. A mi iskolánkból 70%-os volt a beiskolázási arány a felsőfokú műszaki tanintézményekbe. Vajon hol vannak ők, hol van ez a sok-sok mérnök ? Mert abba biztosak lehetünk, hogy a pályatévesztők és pályaelhagyók mégis csak kisebbségben vannak és a műszaki pályán maradók többsége is sikereket ért el a maga területén. De mégis ez a többség szorul a kisebbségi szürkeségbe ?! Róluk – rólunk - sajnos(!) nem szól se egy rajz, se egy publikáció, se egy fotó… Miért ? Talán mert mi, a többségi kisebbség túlságosan „szemérmesek” lennénk ?! Ez is lehet, hiszen mi nemigen szeretjük a „bulvár-nyilvánosságot” ! Na de kérem: a mi iskolánk azért mégis csak egy nagy-hírű műszaki iskola volt, melyet az ott végzettek műszaki teljesítménye minősítene a leghitelesebben… Egy biztos: a dicső elődöknek se jutott több ! Én nem emlékszem, egyetlen egy műszaki nagyság képére sem az osztálytermek, folyosók falain. Többségüknek még a keresztnevét se tudtuk. Pedig jó lett volna látni, hogyan is nézett ki például Rudolf Diesel, vagy Mechwart András. Jó lett volna látni hogy ők is csak „emberek” voltak. Jó, jó tudom: ezek mind tisztes polgárok, kiknek nyakkendős képei egy egészen más világról meséltek volna. Az ő tekintetükből nem a munkaverseny-mozgalmak hangulata áradt… De akkor is jó lett volna látni egymás mellett Sir Charles Siemens és Pierre Martin képeit – akiket mi simán egy darab kemencének hittünk -, mert ugye mi csak a kötőjelet láttuk családi neveik között. Vajon Thierney Clark gondolta volna, hogy a „hálás” magyar utókor nemhogy nem ismeri fel az arcképét, de még a hídját is az építésvezető unokaöcsnek tulajdonítják majd. Na és Galamb József gondolt-e arra, hogy a T-modell neve mellett még csak zárójelben se lesz megemlítve. Apropó: Galamb József vajon mit szólt volna, ha látja Sir Alec Issigonis soros motorját az Austin-ban ?! Na meg a három Siemens-fivér képe volt-e valaha is egymás mellé rakva ?! Nos hát ezért gondolom én azt, hogy akkor itt és most – ha másért nem is, eme nagyságok megbecsülése és saját műszaki tisztességünk okán legalább a mi virtuális kiállításunk virtuális falait kéne telerakni ezen emberek képeivel, ezzel is hirdetve a technika dicsőségét és diadalát !"
© CSS
|