A JÓZSEF ATTILA GÉPIPARI TECHNIKUM
Az 1948. évi XXIII. t. c., mely kimondta az iskolák egységes állami fenntartását és irányítását, államosította a Pesti Izraelita Hitközség Gépészeti Ipari Középiskoláját is. Az 1949-50-es tanévben az iskola igazgatását Hervay Benjamin vette át, az iskola neve: 5. sz. Ipari Gimnázium – Vas– Fém– Gépipari Tagozat lett, ami az 1950-51-es tanévtől 4. sz. Általános Gépészeti Technikumra változott. Az 1951-52. tanévben már viszont 4. sz. Kohó- és Gépipari Technikum nevet viselte az iskola. A technikum igazgatója pedig az addigi műhelyfőnök, Kálmán László lett, aki azután 1956 nyaráig vezette az iskolát. Az 1952-53 tanévben ismét változott az iskola neve (ezzel együtt a képzés profilja is), az új név 4. sz. Gépipari Technikum, Szerszámgépgyártó tagozat lett. Majd 1955-ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium utasítására történt a névadás: József Attila Gépipari Technikum (JAGT). Kálmán László igazgatásának első két évében szinte teljesen kialakult az a tantestület, amelynek értékrendje meghatározó lett a következő huszonöt esztendőben, lényegében végig, amíg gépipari technikum, illetve a szakközépiskola élt a Vendel utca 3/B-ben. Az iskola szerencséjére Kálmán László személyisége rendkívül alkalmas volt arra, hogy a sokfelől jött, magasan képzett, egykor üldözött, vagy a jelenben méltánytalanul háttérbe szorított tanárok, mérnökök munkaerejét integrálja az iskolai oktatás-nevelés érdekében. A nagyszerű, egykori nőipari iskola világi dolgozói közül többen az épületben maradtak. Például dr. Füle Károlyné, Andor Lórándné, Ulicska Sára, Szarka József, Szatmári Anna (Nusi néni), Nagy Olga stb… Az osztályuralomnak a lenini útmutatások szerinti megteremtése közben – miszerint a régi, a burzsoá államgépezetet szét kell zúzni – sok nagyszerűen képzett, lelkiismeretes dolgozót, vezető pozícióban levő igazgatót, mérnököt helyeztek alacsonyabb beosztásba. „Átszervezés és racionalizálás” során kerültek a Vendel utcába: Nádas László okleveles gépészmérnök, a Népszínház utcai egykori felsőipariskola volt igazgatója, Szabó Béla okleveles gépészmérnök az újpesti felsőipariskola volt igazgatója, Csupák István okleveles gépészmérnök az Ipari Tanfolyamok Országos Vezetőségének vizsgabiztosa, Szentvári Miksa okleveles gépészmérnök a győri gépészeti középiskola volt igazgatója, Némedi István okleveles gépészmérnök, stb. Az 1952-53-as tanév folyamán végleg kialakult az a tantestület, amely a következő évek, évtizedek tanári, nevelői attitűdjét meghatározta. Ekkorra együtt voltak azok a jól képzett és erős egyéniségek, akiket, vagy akiknek a szakmai és erkölcsi elvárásait nem lehetett a tantestületen belül megkérdőjelezni. (Részletek Tóth István: Az első bőlcsödétől az első technikumig és még tovább...A FERENCVÁROSI VENDEL UTCA 3/B TÖRTÉNETÉNEK TÜKRÉBEN c. könyvéből)
Az 1948. évi XXIII. t. c., mely kimondta az iskolák egységes állami fenntartását és irányítását, államosította a Pesti Izraelita Hitközség Gépészeti Ipari Középiskoláját is. Az 1949-50-es tanévben az iskola igazgatását Hervay Benjamin vette át, az iskola neve: 5. sz. Ipari Gimnázium – Vas– Fém– Gépipari Tagozat lett, ami az 1950-51-es tanévtől 4. sz. Általános Gépészeti Technikumra változott. Az 1951-52. tanévben már viszont 4. sz. Kohó- és Gépipari Technikum nevet viselte az iskola. A technikum igazgatója pedig az addigi műhelyfőnök, Kálmán László lett, aki azután 1956 nyaráig vezette az iskolát. Az 1952-53 tanévben ismét változott az iskola neve (ezzel együtt a képzés profilja is), az új név 4. sz. Gépipari Technikum, Szerszámgépgyártó tagozat lett. Majd 1955-ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium utasítására történt a névadás: József Attila Gépipari Technikum (JAGT). Kálmán László igazgatásának első két évében szinte teljesen kialakult az a tantestület, amelynek értékrendje meghatározó lett a következő huszonöt esztendőben, lényegében végig, amíg gépipari technikum, illetve a szakközépiskola élt a Vendel utca 3/B-ben. Az iskola szerencséjére Kálmán László személyisége rendkívül alkalmas volt arra, hogy a sokfelől jött, magasan képzett, egykor üldözött, vagy a jelenben méltánytalanul háttérbe szorított tanárok, mérnökök munkaerejét integrálja az iskolai oktatás-nevelés érdekében. A nagyszerű, egykori nőipari iskola világi dolgozói közül többen az épületben maradtak. Például dr. Füle Károlyné, Andor Lórándné, Ulicska Sára, Szarka József, Szatmári Anna (Nusi néni), Nagy Olga stb… Az osztályuralomnak a lenini útmutatások szerinti megteremtése közben – miszerint a régi, a burzsoá államgépezetet szét kell zúzni – sok nagyszerűen képzett, lelkiismeretes dolgozót, vezető pozícióban levő igazgatót, mérnököt helyeztek alacsonyabb beosztásba. „Átszervezés és racionalizálás” során kerültek a Vendel utcába: Nádas László okleveles gépészmérnök, a Népszínház utcai egykori felsőipariskola volt igazgatója, Szabó Béla okleveles gépészmérnök az újpesti felsőipariskola volt igazgatója, Csupák István okleveles gépészmérnök az Ipari Tanfolyamok Országos Vezetőségének vizsgabiztosa, Szentvári Miksa okleveles gépészmérnök a győri gépészeti középiskola volt igazgatója, Némedi István okleveles gépészmérnök, stb. Az 1952-53-as tanév folyamán végleg kialakult az a tantestület, amely a következő évek, évtizedek tanári, nevelői attitűdjét meghatározta. Ekkorra együtt voltak azok a jól képzett és erős egyéniségek, akiket, vagy akiknek a szakmai és erkölcsi elvárásait nem lehetett a tantestületen belül megkérdőjelezni. (Részletek Tóth István: Az első bőlcsödétől az első technikumig és még tovább...A FERENCVÁROSI VENDEL UTCA 3/B TÖRTÉNETÉNEK TÜKRÉBEN c. könyvéből)